5. fejezet - Ties

Delia, több órán keresztül ájultan hevert az erdőben, amerre egy lélek sem járt.
Felébredt. . . Már korom sötét volt, sehol egy pislákolást se látott.
Nemtudta mit tegyen. Nagyon megrémült. Azt se tudta, hogy nézhet ki a lába. Hirtelen eszébe jutott. A lába!! Most kapott észbe, mi is történt pontosan. Odakapott azzal a kezével amit megbírt mozdítani a vádlijához. A tapintás kemény, és hideg volt. Alvadt vér . . .
Amennyire bírt, feltápászkodott. Iszonyatosan fájt mindene. Nagyjából ismerte a terepet, ezért elkezdett botorkálni az emlékezett irányba. Több órán keresztül csak lépkedett, kereste a megfelelő utat.
Amikor már hajnal lett, felismerte a helyszínt. Az iskolájánál volt. Épp akkor nyitott, ezért gondolta felmegy oda, majd ott segítenek rajta. Amikor beért az osztálytermébe, mindegyik osztálytársa felkiáltott, és odaszaladt hozzá segíteni.
Mindenki olyan furcsa volt. Amint baja esett neki, azonnal "Jaj szegény kis Delia"! Máskor meg nem is érdekelte őket. Kiélvezte ezeket az utolsó pillanatokat.
*2 óra múlva*
Delia kinyitotta a szemét. Egy fehér szoba, teli fehér-kék orvosi műszerekkel tárult a szeme elé. Csak ő volt ott. Kórház. .
Nem értette, egy esésből, hogy lehet ilyen komoly eset, hogy még kórházba is beviszik. Hirtelen apukája Reina-val nyitott be a szobába.
-Úristen! Úgy aggódtunk érted! - Szólt aggodalmas szülői arccal az apa.
-Most már nincs semmi baj! - Suttogta a beteg.
Reina csöndesen elkezdett sírni a háttérben.
-Apa! Miért hoztak be ide?
-A doktornő mindent elmond. - Szólt, épp akkor mikor a nővér belépett a szobába.
-Delia ugye? Azért kellett bejönnöd, mert rengeteg vért vesztettél, és kisebb agyrázkódást is szenvedtél.
Delia teljesen megborzongott.
-Mit?
. . . . .