13. fejezet - Unknown

Reggel kikísértem a lányokat a vonathoz. Mikor a vonat befutott a peronra hosszas búcsúzás után, de felszállt a két lány a járműre.
Tény, hogy még mindig hiányozni fognak, de kezdem már elfogadni.
Épp fordultam meg mikor beleütköztem egy, körülbelül velem egykorú fiatal fiúba.
Szépen öltözött, magas volt.
-Neharagudj.. - kezdett bele a bocsánat kérésbe, de én közbe szóltam.
-Semmi baj. Nem a te hibád, én nem figyeltem oda! - A szemébe se mertem nézni miközben ezeket mondtam. Végül felnéztem rá:
Zöld szemei elképeztően gyönyörűek volt, és persze a mosolya is. Hirtelen egész testemet elárasztotta a nyugalom.
-Nem! Ez tényleg nem volt szép tőlem! Kárpótlásul meghívlak egy kávéra!
Ellenkezni akartam de aztán mégis csak elfogadtam a meghívást.
Pár perccel később már a kávézóban ültünk és kortyolgattuk a magunk kávéját.
-Na és mi szél hozott az állomásra? - kezte meg a beszélgetést.
-Két barátnőmet kísértem ki. Mennek haza. - Néztem le búsan az asztalra.
-Értem-szólalt meg, majd ez után ismét egy kérésre nyitotta száját.
-Kérlek, le vennéd a napszemüvegedet? - kérdezte csintalankodva.
Pír borította arcomat illetlenségem miatt. Persze levettem, majd a szemébe néztem.
Hirtelen mintha lefagyott volna, nem szólalt meg csak meredt a szemembe.
Majd hosszas bámulás múlva megszólalt- Jaj neharagudj...csak elbambultam! - úgy tűnt hazudik, de nem firtattam.
-Na és ha már itt tartunk hogy hívnak? -néztem kellemesen helyes arcába.
-Harry Styles vagyok.
Kicsit meglepődtem, de igazából inkább csak azért, hogy nem ismertem fel. Nem akartam sikítozó, vagy nyomulós lenni, ezért inkább tettettem, hogy nem ismerem.
-Én meg Delia Lauryn.
-Szóval ő az - kezdett magához beszélni halkan.
-Neharagudj, nem hallottam mit mondtál!?
-Igazából semmi...csak egyik barátom emlegetett.
Biztos Liam volt az-gondoltam
-Nem ismersz? - tette fel a kérdést Harry miközben arcomat fürkészte.
Na erre igazán nem tudtam mit feleljek. Végül elmondtam az igazságot:
-De igen! Pár napja kezdtem el hallgatni a dalaitokat. Ugye az a "barátod" Liam? - kérdeztem, bár mégis tudtam a választ.
-Igen. Twitterre írt ki téged. Bár gondolom tudod.
-Tudom persze! - mosolyodtam el mire ő is követte példámat.
Mikor végeztünk Harry még odaadta a számlát ("Itt ne hagyd!"), majd elbúcsúztunk egymástól. Sajnos tudtam, valószínűleg ez lesz az utolsó alkalom, hogy látom, de azért mégsem akartam még autogrammot kérni tőle.
Miközben sétáltam haza megnéztem valójában mennyit is fizetett nekem Harry.
Mikor ránéztem a papírra hirtelen boldogság öntött el. Harry telefonszáma.